A Zarándok tehát maga mögött hagyta Roncesvalles-t, de magával vitte a találkozás és beszélgetés élményét.
Az idős vándor (nevezzük Stephennek) szavai egész nap a fejében visszhangoztak. Olyan volt ez, mint egy útravaló, ami nem csupán aznapra szólt és ami könnyebbé tette a hátizsákját is.
Hangulatos spanyol falvakon keresztül vezetett az útja… fehérre meszelt házfalak, nyitott ablakok, párkányon sütkérező macskák, helyi mosolyok és vidám Buen Caminok kísérték.
Úgy érezte a megfelelő helyen van a megfelelő időben. Minden a helyén volt és talán még sosem érezte ennyire szabadnak magát.
Azért örült, amikor a 25. km után meglátta a kis falu, Larrasoaña tábláját és megtalálta a kiválasztott szállást.
A Camino során a szállás és az ágy elfoglalása után a következők a kötelező teendők:
- Zuhanyzás általi újjászületés,
- Ruhamosás és teregetés – ki tudja másnap hol alszik az ember és ott milyen idő lesz,
- A jól megérdemelt sör elfogyasztása 🙂
A Zarándok később megvacsorázott a kerthelyiségben a helyi macskák nagy örömére, mert a halkonzervből nekik is jutott, és szóba elegyedett az érkező vándorokkal.
A faluban több szállás is volt és mindenki maga dönti el, hogy mekkora távot tesz meg egy nap, hol száll meg éjszakára. Mégis, az ajtóban egyszer csak feltűnt egy széles karimájú kalap, alatta a mosolygó arc és átható kék szemek – Stephen, mellette pedig a társa (nevezzük Neilnek). A Zarándok arca is felderült és rövidesen ugyanott folyatták a beszélgetést, ahol reggel abbahagyták.
Stephen elmondta, érezte, hogy még legalább egyszer egy asztalnál fognak ülni. Ezért aztán gyaloglás közben kitalált egy mantrát a Zarándoknak, hogy segítse a nehézségek leküzdésében és erőt adjon az útján…
Másnap hajnalban ismét közösen reggeliztek, miután a két amerikai öreg egymást ugratva egy spanyol faluban rántottát készített, amit egy magyar vándorral osztottak meg.
Együtt indultak útnak, de az első pihenőnél eljött a búcsú torokszorító, de mégis mosolygós pillanata… hiszen a Camino erről is szól: örülni a találkozásnak, a pillanatnak, majd pedig tudni elengedni azt. Megölelték egymást és a Zarándok a mantrát ismételgetve folytatta útját.
