Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Camino történetek #8 – Úgyis lesz valahogy!

A Rabanal del Caminoig tartó 35 és fél km nem volt finom. A Zarándok elért egy mélypontot. Fájt a lába a bakancsban, húzta a vállát a hátizsák, fájó háta közepére sem kívánta a gyaloglást. Ez utóbbiban talán szerepe volt annak is, hogy közeledett a Cruz de Ferro, a Vaskereszt, ami a Francia út legmagasabb pontja és ahol a vándorok szimbolikusan leteszik terheiket.
A falu előtt 4-5 km-rel az út mellett van egy, a fenti problémák orvoslására alkalmas kis pihenőhely. Néhány pad csupán és egy Isten tudja honnan odakerült iskolai szék, de van az a helyzet, amikor ezek a világ legkényelmesebb dolgai.
Tanja a – mint később kiderült – két gyermekes német anyuka cipőtlen lábát a széken nyugtatva üldögélt az egyik padon. Útikönyvet olvasgatott gondtalanul. A Zarándok lerogyott egy másik padra, ledobta hátizsákját, bakancsát és nagyot sóhajtott… ki volt az az állat, aki kitalálta, hogy ennyit gyalogoljak?!
Beszédbe elegyedtek… Tanja a „Mi a célállomás ma?” kérdésre csak a vállát vonogatta. A Zarándok nem hagyta annyiban:
– Na de hol fogsz aludni?
Vállvonogatás, mosoly.
– Nem tudom… – jött a válasz, amolyan „Csak nyugiii! Nem lesz itt semmi gond” érzést sugallva.
A Zarándok nem bírta sokáig ezt a felhőtlen lazaságot. Nehezen, de összeszedte magát és tovább állt.

Rabanal del Camino 4 hivatalos zarándokszállása közül
– 1 bezárt,
– 1 nem volt megtalálható,
– 2 tele volt már zarándokkal, akik közül egyik sem a Zarándok volt.
„Mosmilesz?!”
Rövid gondolkodás után hősünk elszánt telefonálásba kezdett és felhívta a következő település, Foncebadón 4 szállását – megtelt, vagy telefonon nem lehet foglalni.
Hümm… fogyott ki éppen az ötletekből, amikor egy az utcában levő kisbolt előtt álló spanyol asszonyság megkérdezte tőle:
– Camping?
A Zarándok erre felkapta a fejét. És tényleg, az utca túloldalán levő réten jó néhány sátor volt felállítva. Először ez futott át az agyán: „Baaasszus, ez mekkora ötlet már!” Aztán: „Lesz hol aludnom, juhhhuuu!” A sátorhoz járt matrac is és kiderült, hogy a kisboltban van zuhanyzó. Szóval igazán jól kiépített infrastruktúrával működött a sátortábor.


Később Tanja is befutott a naugyehogymegmondtam mosollyal az arcán.
Késő délutánra az összes sátornak volt lakója és végül jó kis sörözős-beszélgetős este kerekedett ki a fárasztó és kissé kilátástalan napból.