„Megvan Hontanas, nagy baj már nem lehet.” – gondolta magában a Zarándok, és igaza is lett. Ráadásul aznap este abban a parányi faluban nagyon jó kis csapat verődött össze.
Az El Puntido szálláson minden megtalálható, amire egy vándornak csak szüksége lehet… meleg víz, hideg sör, ágy. És jutányos áron egy kiadós vacsorához is hozzá lehet jutni. Rövid töprengés után a Zarándok arra jutott, hogy kedvenc és fejedelmi kukorica-borsó-tonhalkonzerv egytálételét valami másra cseréli. „Csak ne finomfőzelék legyen!” – kérte magában Szent Jakabot és kérése meghallgatásra talált. A menü tengeri herkentyűs paella, steak sültkrumplival és süti volt, valamint asztalonként egy kancsó száraz vörösbor.
Vacsoratársai egy kicsit kényes francia hölgy (akinek a hús túl rágós, a krumpli túl olajos, a bor túl száraz volt) és egy jófej ausztrál srác voltak. Ez utóbbival meg is egyeztek, hogy másnap hajnalban együtt indulnak útnak.
Vacsora után a szállás előtt 5-6 zarándok gyűlt össze a világ minden tájáról. A legviccesebb egy kanadai srác volt egy korsó borral a kezében, elmondása szerint az a korsó sörrel volt tele, amikor leült a vacsoraasztalhoz. Nem arról van szó, hogy a sört időközben borrá változtatta.
A csapat elhatározta, hogy a naplementét a szállás fölött levő dombtetőről fogja végignézni, ezért felkaptattak a meredek emelkedőn. Ott aztán kicsit szétszóródtak, leültek a fűbe és csendben nézték, ahogy a napkorong lebukik a Mezeta peremén. A Zarándok végtelen nyugalmat érzett és hálás volt, hogy ott lehet.
…
Az 5:40-es indulás caminós szemmel is korai, a sötétben a csillagok mellett csak a világ két ellentétes pontjáról származó vándor fejlámpájának fénye mutatta az utat és világított meg két dolgot:
– hihetetlen, hogy teljesen idegen és hasonló élethelyzetben levő emberek hogyan keverednek egymás mellé, értik meg egymást és éreznek emiatt biztonságot.
– a srác egy gyalogkakukk, Mark Webber Forma-1-es versenyző után a 2. leggyorsabb ausztrál, akit a Zarándok megismert.
2 óra és 12 km menetelés után a Zarándok beismerte, hogy ez nem az ő tempója és Alto de Mostelares emelkedője előtt búcsút intettek egymásnak.
16 nappal és több 100km-rel később ez az ausztrál srác volt az egyik társ, akitől a Zarándok az Út vége előtt el tudott búcsúzni Santiagoban.
