Az út egy része a Mezetán vezet át.
Mezeta, vagyis „asztal”: 700–800 méter magas fennsík, amely jobbára a földtörténeti óidőben keletkezett kristályos kőzetekből áll és ez teszi ki Spanyolország túlnyomó részét.
A Caminón ez nagyjából a Burgos és Leon közötti 175km-es szakaszt jelenti.
A Zarándoknak a nagy magyar Alföld jutott róla eszébe és jó párszor az, hogy „itt büdös nagy semmi van”. Ez nem azt jelenti, hogy ne kedvelte volna… jó, néha nem kedvelte.
A Mezetán lehet menni, még többet menni, gondolkodni, nézelődni – ha van mit, fájdalmas bőrpírt szerezni, megint menni, megizzadni, Kispál és a Borz (vagy más, szabadon választott) dalokat kiabálni, elfáradni.
És lehet elvileg létező településeket keresni már-már azt gondolva, hogy átverés az egész.
Burgos nyüzsgését jó volt a háta mögött hagyni… a Zarándok újra egymaga volt, élvezte a csöndet. Végtelennek tűnő poros utakon gyalogolt, végtelen szántóföldek mellett, órákon át. Aznapra 32km-es távot tervezett.
Hontanas volt a vár falu neve, ahol aznap este szeretett volna megszállni.
3km-re ettől a 73 lakost számláló (Wikipedia) településtől felbukkant egy szállást hirdető tábla, de magának a falunak nyoma sem látszott. Hol egy templomtorony? Vagy egy víztartály? Nem sokkal később egy újabb tábla következett. A Zarándok kétségbeesetten nézte a térképet a telefonján – „Hontanas pontosan előttem van, már csak 2 km, de mégis hol?!”
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át a fején:
„Elvitte a cica.”
„A 73 jó spanyol megunta a Mezetát, odébb költözött és mindenki vitte a házát.”
„Az egész csak egy makett volt, és a szél felborította a papírkarton házakat, azért nem látszanak most.”
„Neee, a következő település (már ha az létezik) Castrojeriz, még több mint 9 km!”
Akárhogy is, tovább kellett menni. Lelkileg már igyekezett magát felkészíteni arra, hogy az éhhalált szöcskék, hernyók, és egyéb nem finomnak kinéző élőlények elfogyasztásával lesz kénytelen elkerülni, amikor egyik pillanatról a másikra megnyílt előtte egy völgy… és ott volt HONTANAS, teljes valóságában, néhány házával, kézzel foghatóan.
A Zarándok ekkor megnyugodott, később rendes vacsorát is kapott és egy remek este kerekedett ki a nap végére…
